2. évfolyam 1. szám (2008. tavasz) » jámbor ildikó: egyedül a színpadon

Jámbor Ildikó
Egyedül a színpadon


Saárossy Kinga művészetéről

Saárossy Kinga egyedül van a színpadon. A színházban is egyedül van. Ez a nagy múltú egri színésznő az utóbbi időben mintha saját közegében is légüres térben mozogna. Lassan két évtizede jött haza szülővárosába, Egerbe. Már több filmszereppel és színházi sikerrel a háta mögött lépett az egri színpadra. Méltó feladatokat kapott, igaz nem mindig méltó előadásokban. Emlékezünk Lady Milfordjára az Ármány és szerelemben, vagy az azóta is szerencsére sokszor látható (a nyaranta a várban előadott Egri csillagok című musicalben) Ceceynére, az egri nők élén álló kardos menyecskére vagy Ibsen Vadkacsájának anyaszerepére.

Az elmúlt négy évadban – leszámítva Márai lélektani krimijét – hiányzott a méltó feladat, sőt akadt néhány arcpirítóan méltatlan megbízatás is, melyet elegánsan, szakmai méltósággal oldott meg.

Az „Egyedül”, a Domján Edit emlékét idéző monodráma méltó feladat és jutalomjáték. Noha az előbemutató már a 2006/2007-es évad végén megvolt, a premier a Magyar Dráma Napján, 2007. szeptember 21-én megfelelő körítéssel zajlott a Gárdonyi Géza Színház Stúdiószínpadán. A bemutatót a Magyar Színházi Intézet anyagából válogatott Domján Edit-emlékkiállítás egészítette ki.

Az Egyedül a magára maradt nő és a magára maradt színésznő drámája. A szövegkönyvet Kaló Flórián írta, aki férje volt a lelki gazdagságáról legendás szép színésznőnek.

A közép- és idősebb generáció még emlékezhet Domján Edit alakításaira, ha másként nem, a televízióból, s arra az akkoriban nagy visszhangot keltő szerelmi drámára, amely Szécsi Pál táncdalénekeshez fűzte.

A drámai konfliktust tehát maga az élet szolgáltatta, a szerzőnek talán sokat nem is kellett hozzátennie, hiszen szemlélője és érintettje is volt a történetnek.

A darabot elsősorban nem írói teljesítményként kell értékelni, sokkal inkább mint a játékra, egy személyiség megidézésére alkalmas tisztességesen megírt szövegkönyvet, amelyet Aldobolyi Nagy György fülbemászó szép sanzonjai egészítenek ki.

Az Egyedül monológjainak és „egyoldalú dialógusainak” sora egy karácsony estén hangzik el, amikor a színésznő kedvesére vár, akiről mi, nézők már a kezdet kezdetén sejtjük, hogy nem fog eljönni.

A várakozás fűtött izgalmától, a felmerülő kétségek és néhány percre feltámadó reményeken át a valósággal való végső szembesülésig tart a lelki kitárulkozás. Szerzői lelemény, hogy az önvallomásszerű, csak a hallgatóságnak szóló monológok mellett ellesett telefonbeszélgetésekből formálódik ki a szituáció.

A játéktér a színésznő lakása, előtérben az öltözőtükörrel, középpontban a telefonnal és bal oldalon az ággyal. A tárgyak szimbolikus jelentéssel is bírnak: a hivatás és a privátszféra kellékei.

Noha a darab Domján Editről szól, a rendezői felfogás túllép ezen az egyszeri történeten, s az előadás kiemelkedő pillanataiban a színésznői lét nyomorúságáról és dicsőségéről, őszinte vallomásnak lehetünk tanúi.

Blaskó Balázs rendezői munkája jó ízlésre vall, kikerüli a téma kínálta buktatókat, hiszen elmehetne az érzelgősség, az olcsó hatáskeltés irányába is.

A zenei betétek nosztalgikus hangulatot ébresztenek a nézőben, Saárossy Kinga pontosan és jól énekel, bár a kulisszák takarásában rejtőző zeneszerző-zongorista lendületes játékával nagy fegyelemre készteti.

Három alkalommal láttam az előadást, mindannyiszor új színeket fedeztem fel benne, mert az éppen akkor a nézőtéren ülő közönség reagálása is alakítja ezt a különös múltbeli képeslapot. Bizonyára érdekes lesz a Monodráma Fesztivál közegében, s csak drukkolhatunk, hogy ez a remek színészi teljesítmény megállja a helyét az alternatív és posztmodern megfogalmazások sorában is.

A Domján Edit halála óta eltelt több mint három évtizedben sokat változott az életünk, a színésznői pálya kihívásai is fokozódtak, s ha lehet mondani, az egyedüllét még sivárabb és megrázóbb, mint akkor.

Szerencsére a nosztalgia az maradt, s néha jó belefelejtkezni ezekbe az édesbús történetekbe másfél órányi nem lankadó figyelemmel.

Legalább mi addig nem vagyunk egyedül.