1. évfolyam 1. szám (2007. tél) » cs. varga istván: „Áldja meg az isten…”

Cs. Varga István
„Áldja meg az Isten…”


Beköszöntő

Jókai Anna barátságból, vagyis ingyen többször is remek előadást tartott diákjaimnak, egészen a tanárképzésünk – ez a reform, nem az a reform! –, oktatásügyünk tönkretételét jelentő Bolognáig. „Szív-öröm”, melengető emlék: Apor Elemér, a „legegribb költő” – Kálnoky László első mestere –, Jókai Annának, az Írószövetség akkori elnökének jóvoltából, 1992-ben a Parlamentben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést vehette át. Nekünk egrieknek ez rendkívül jólesett, Elemér bácsinak pedig olyan volt, mint éhezőnek a falat kenyér. Apor Elemér ezt vallotta: „hiszem a jót és vallom a szépet.” Az 1945 után kettétört költői pályájára is rávilágít: „Voltam csillagok darabja / tartó törvény törpe rabja.”

1945 után börtönbüntetést szenvedett, majd tiltott, később megtűrt ember lett hőn szeretett városában. Kálnoky a 75 esztendős Apor Elemért empatikus verssel köszöntötte, amelyben költőbarát sorsának fő okára szimbolikusan utal: „hogyan taposta el a lángot, mielőtt felragyoghatott volna igazában, egy óriás talp.” Kálnokynak „egy váratlan mozdulattal” sikerült kicsúsznia ez alól, de emiatt sose szűnő lelkiismeret-furdalást érzett: „Mintha olyasvalami volna birtokomban, aminek fele vagy harmada igazság szerint téged illetett volna meg, nem engem.” Kálnoky konklúziója: „Sosem csalódtam benned...”

Jókai Anna az Ima Magyarországért című, gondolatfűzésében nemzeti imánkat, Kölcsey Hymnusát is idéző, megrázó költeményben elősorolja mindazt a csapást, szenvedést, amit a magyarságnak el kellett viselnie az elmúlt évszázadban. Az „Öregisten, Nagyisten” megszólítással indított „leltár”-t refrénszerű ismétlődés, intés zárja, csendesen sugallva: a nemzetellenességnek ma sincs vége. Gondoljunk hitünk, magyarságunk, kultúránk, anyanyelvünk állapotára, keresztény és magyar műveltségünk szörnyű romlására az állítólag „veszedelmesen” „keresztény” Magyarországon. Az imavers záróakkordja, fohásza hallgattassék meg az Égben és váljon valóra itt e földön: „törvényed vezessen / hogy e kis nép oda ne vesszen / át ne lyukadjon helyünkön a térkép / serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét / kend meg könnyektől elhomálylott szemét / küldd le a magasból újra e véres-veres földre / tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.”

A csak naptár szerint idősödő, csodálatos vitális erővel alkotó, lélekben mitsem öregedő Jókai Annát, Apor Elemér centenáriumi esztendejében az emlékév fővédnökségét is vállalta Balassi áldáskívánásával köszöntöm: „Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel, áldjon Isten mezőkbe!” Tartson meg minket szeretetében! Drága barátunk, Elemér bácsi az égi mezőkről bizonyára rábólint, amikor Arany Jánossal üzenem: „Áldja meg az Isten ezen a világon, / Még a másikon is, szívemből kívánom!”