1. évfolyam 1. szám (2007. tél) » nagy gábor: ady endre ébresztése

Nagy Gábor
Ady Endre ébresztése


Visszaéneklem a semmit

Visszaéneklem a Semmit,
Pazarló élet glóriáját,
Mert több, mint a merengő hit,
Mert mindenható vagyok:
Visszaéneklem a Semmit.

Nekem már kevés az élet,
Nézése is untat, fáraszt,
Hogy élednek a víg kevélyek,
Megélhetésbe beletanultak –
Nekem már kevés az élet.

Teremtés a dolgok telje,
Akár ha fordított, ördögi,
Csak legyen, aki elviselje
Visszáját az ön-élvezetnek:
Teremtés a dolgok telje.

A semmi a nagy kelesztő,
Minden vanság kerek edénye,
S elnyel mindent, mint a bendő,
Hogy újraszülje önnön-magát:
A semmi a nagy kelesztő.

S a semmit is összetöröm.
A Minden megszállottjaival
vívott élet-halál pöröm
bizonytalan időre elnapolom.
A Semmit is összetöröm.

Én, ki a verset

Én, ki a verset leigáztam,
Én tudtam csak, milyen hű.
Ne írjon, aki könnyelmű.

Nem adtam kicsire, sokra,
Nem törtem soha babérokra:
Felglóriáztam a verset.

Az ember könnyű, és lehull.
Hol ernyő, hol nehezék:
A vers a végső menedék.

A vers a Minden, mi elforog,
Körhintájában a konok
Arkhimédészi én szédül.

A vers a semmi gyújtópontja,
Sugarába én beálltam
S a verset leigáztam.

Ha keresnél, huszadik század
Kölyke, kívüle nem találhatsz:
Hús-vér versből vagyok.


Ezekkel a versekkel emlékezünk a 130 éve született Ady Endrére.